Hírességek

Hírességek

Híres emberek a faluban

Abella Mihály

Abella Mihály (Csetény, 1878. szept. 27.–Dachau, 1945. febr. 22.): szakszervezeti vezető. Borbélymesterséget tanult. 1902-ben bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba és tagja lett a szociáldemokrata pártnak. 1904-től tagja, majd ügyvezető titkára, végül elnöke volt a magyarországi borbély- és fodrászsegédek szakegyletének. A Tanácsköztársaság idején a közélelmezési népbiztosságon dolgozott. Szerkesztette a Fodrász Újságot. 1944 novemberében a szakegylet több vezetőségi tagjával együtt hurcolták el, munkatáborban halt meg.

Csetényi-Komáromi Ferenc

Érdekességként került ide az egykor Csetényben született, egy darabig itt élő, 114 éves korában elhunyt férfi. A mellékelt írást még Jókai Mór írta róla.

Halász Gyula

Halász Gyula (Csetény, 1871. szeptember 17. – Brassó, 1969. március 16.) erdélyi magyar szerkesztő, közíró. Ifj. Halász Gyula (Brassaï) és Halász Kálmán apja. Székesfehérváron és Budapesten tanult, magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett (1896). Diákkorában gyalog bejárta Erdélyt Brassóig, ahol bevallása szerint „a Cenk mágnesként örökre idevonzotta”. Többször járt Párizsban. 1896-tól negyven éven át Brassóban középiskolai tanár. A Brassói Szemle (később Brassói Hírlap) megalapítója, a lap megszűnése után 1919-től a Brassói Lapok munkatársa 1933-ig, amikor is Brassói Napló címmel új lapot alapít és szerkeszt 1936-ig. Vezércikkeiben a munkásság érdekeit szólaltatja meg. Turista lapok munkatársa, a Nagykőhavas turistaszálló újjáépítéséért kifejtett buzgalma elismeréseként a természetjárók e hegység főútvonalát Halász Gyula útjának nevezték el.

Pár évvel halála előtt, emlékirataiban (1967-ben adta ki a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó) így summázta életté értelmét: „Elégedett lélekkel távozom: — Sírással kezdtem az életet, s írással végzem.”

http://kalandozok.blogspot.com/2018/06/halasz-gyula-szazadik-ev-kuszoben-1.html

Hernádi Mihály

Hernádi Mihály ( Babócsa, 1904. július 3. – Balatonfüred, 1967. június 12. ) orvos, bakteorológus, virológus. 1932-ben a szegedi tudományegyetemen általános orvosi oklevelet szerzett. Az 1928–1932-es években az egyetem Közegészségügyi Intézetének gyakornoka, 1933–1936-ban tanársegéde. 1936–1937-ben Szegeden városi orvos és tisztiorvos, 1937–1938-ban Debrecenben városi orvos és rendőrorvos, 1938 és 1945 között Kassán tisztiorvos és rendőrorvos, a kassai cserkészkerület ellenőrző tisztje. A 2. világháborúban tartalékos orvos főhadnagyként szolgált. Mint az elvonult kassai hadtest visszamaradó részlegének vezető orvosa 108 zsidó foglyot menekített ki a téglagyárból 1944 decemberében és a szabad ég alól a helyőrségi kórházba vitte őket. Emiatt három napig a Gestapón vallatták, szerencsére nem tudtak rábizonyítani semmit. Később a GPU is elvitte 3–4 napra. A világháború után, 1945-ben Borsod–Gömör vármegyében vármegyei, 1945–1946-ban Hódmezővásárhelyen városi, Szabolcs vármegyében vármegyei, 1946–1947-ben Somogy vármegyében vármegyei tiszti főorvos. 1947–1949-ben a Népjóléti Minisztérium közegészségügyi főfelügyelője, majd rendelkezési állományba (B-lista) helyezték. 1949 és 1967 között Csetény körzeti orvosa (Szápár, Jásd, Csőszpuszta, Tés), egyidejűleg, 1954-ig Dudar bányaorvosa. A TIT Veszprém Megyei Elnökségének, a Magyar Vöröskereszt Országos Választmányának tagja. Higiénével, bakteorológiával, epidemiológiával, szerológiával foglalkozott. Cikkei az Orvosi Hetilapban és a Népegészségügyben jelentek meg. Kiváló sportoló és sportszervező volt. A 10 000 méteres síkfutásban országos bajnok. Éveken át alelnöke a Magyar Atlétikai Szövetségnek és a Magyar Birkózó Szövetség Déli Kerületének. A Kassai Atlétikai Club ügyvezető elnöke. Sportköri elnök Csetényben. A zirci járás egyik sportszervezője.

Holitscher Károly

Holitscher Károly 1878-ban született Budapesten. Római katolikus, földbírtokos. Tanulmányait a Saale melletti Halleban végezte a gazdasági akadémián, azután birtokra ment gazdálkodni. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja, tagja a kisgyűlésnek. A megye életében tevékeny szerepet visz. 1910-ben zirci kerület munkapárti programmal képviselőjévé választotta, a háború alatt pedig Veszprém vármegye élelmezési kormánybiztosa volt. Elnöke a Veszprémmegyei Gazdasági Egyesületnek, a Zircvidéki Takarékpénztárnak, alelnöke a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának, a Felsődunántúli Szarvasmarhatenyésztő Egyesületnek, tagja az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatóválasztmányának. A kormányzó 1923-ban érdemeinek elismeréséül gazdasági főtanácsossá nevezte ki. 1931-ben egységespárti programmal választotta meg a zirci kerület, amely a hivatalos jelölttel szemben küldötte az országgyűlésbe.

1904-től 1944-ig a csetényi kastély tulajdonosa és lakója. A jelenlegi kastély az ő nevét viseli.

Vámbéry Ármin

Vámbéry Ármin (1832–1913) a török nyelv és néprajz világhírű kutatója, a hazai keletkutatások létrehozója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Vámbéry 1856 novembere körül néhány hónapig a csetényi Zitterbarth-birtok bérlőjénél, Grünfeld Hermannál házitanítóskodott. Önéletrajzi művében az alábbiakat írja itt tartózkodásáról:

Jó állást kaptam Csetényben, Veszprém vármegyében, az odavaló bérlő, Grünfeld úr házánál. Ez volt utolsó nevelői állásom Magyarországon és az a szeretetteljes bánásmód, melyben Grünfeld úr művelt és nemes családja részesített. Csak egy szomorú eset fűződik itt tartózkodásomhoz. 1856. november 11-ének egy esős estéjén történt, mikor tízig jóízű beszélgetés közben töltve a családdal, éppen készültem visszavonulni az udvarban lévő szobámba. Midőn kinyitottam a pitvarajtót, nem csekély ijedelemmel láttam, hogy egy sereg álarcos ember áll előttem… A megrémült család minden egyes tagját lefogta egyikük és halállal fenyegettek mindenkit, aki a száját kinyitni merészelné. Most már világos volt; hogy rablóbanda tört a házra a Bakony erdejéből. Grünfeld úrtól minden pénzét és értékét elszedték. Oda is adott vagy húszezer forintot. Felforgatva az én szobámat is, melyből azonban nem vihettek el mást, mint egynéhány kötetjét a magyar remekíróknak… A zirci járásbíróságnak az a sajátszerű ötlete támadt, hogy bennem, az akkor már a Tudós Akadémiával összeköttetésben álló magyar tudósban, titkos bűntársát keresse az egykori rebellisekből álló rablóbandának. És nincs kétség, hónapokig sanyargattak volna, ha síkra nem száll mellettem a jó Grünfeld és nem tesz bizonyságot teljes ártatlanságomról…. A hazai röghöz nem kötött immár semmi ezen a világon, mert anyám, kit lelkemből szerettem, kevéssel útrakelésem előtt meghalt. Szilárdul elhatároztam tehát, hogy haladéktalanul Keletre megyek és bármilyen nehezemre esett odahagyni kényelmem nyugalmas kikötőjét, megtettem a szükséges lépéseket az elutazásra.

Zitterbarth Mátyás

1852-ben – a forradalomban betöltött szerepéért börtönbüntetését töltő és nagyon eladósodó – Esterházy Mihály felesége és testvérei közreműködésével eladja a birtokot Zitterbarth Mátyásnak, aki átépíti a kastélyt és több gazdasági épületet is emeltet. Zitterbarth Mátyás, a kor neves építésze sikeres vállalkozásaival másfél milliónyit meghaladó vagyont szerzett. Az építész a déli vasút építésében és az 1857-es pénzügyi válságban ment tönkre.

Skip to content